Sziasztok!
Ünnepélyesen bejelentem, hogy számomra az idei versenyszezon véget ért. Megvolt az utolsó verseny is, a WABBA világbajnokság.
Egy kis beszámoló a versenyről.
Péntek reggel indult a csapat, négy autóval a Fitness2000 elől. Hét órakor volt a találkozó, mert az út nagyon hosszú, körülbelül tizenkét óra. Jó sokan mentünk, de a négy autóban kényelmesen elfért mindenki. Az úton nem történt hála az égnek semmi különös, bár mindenki nagyon fáradt és kimerült volt így a szezon végére. A versenyt Németországban rendezik, Alzey városában. Este nyolc körül értünk oda, rögtön beregisztráltunk, mérlegeltünk és elfoglaltuk a szobákat. Kicsit féltem, hogy nem jön egyedüli lány rajtam kívül, nem akartam egyedül lenni, féltem, hogy nem lesz aki segítsen, de szerencsére nem így lett. Egy lány volt még rajtam kívül (pár nélkül), így mi jól egymásra találtunk. Németh Adrienn személyében egy nagyon kedves lányt ismertem meg, ezúton is köszi a segítséget Adri!
Szóval bevackoltunk a szobába, kicsit kifújtuk magunkat, majd felkentünk egy réteg barnítót, hogy reggel ezzel is kevesebbet kelljen vacakolni. Jó későre járt az idő, próbáltunk aludni, de nem nagyon ment. Szombaton korán keltünk, reggeliztem, töltögettem, kimentem a boltba egy-két dologért, következett még egy réteg barnító, smink, fizura. Éppen készen lettem, koppanásra kiszámoltam az időt. Ezen a napon zajlott az előzsűrizés. Nagyon kimerült voltam, izgultam, alig bírtam tölteni. Néztem kik vannak velem egy kategóriában, szinte mindegyik lány ismerős volt tavalyról. Gondoltam ez nem jó, hisz tavaly hetedikként nem jutottam döntőbe. Pihengettem, felpolcoltam a lábam, vártam a sorom. Mire felmentem a színpadra, már nem foglalkoztam másokkal, csak magammal. Gyorsan lement, először a fürdőruhás forduló, majd a gyakorlatok. Fogalmam se volt, hogy vajon mi lesz másnap, jól szerepeltem e.
Visszamentünk a szállodába, de még nagyon korán volt, elmentünk Adrival vásárolni másnapra. Ott vasárnap nincs nyitva semmi, nekünk pedig fel kellett tankolni verseny utánra. Ez után csak pihentünk, töltöggetünk, vártuk a másnapot. Aludni persze most sem sikerült túl jól, alig vártam a reggelt. Kis reggeli, szokásos barnítás, smink és frizura, pakolás, sportcsarnok. Elfoglaltuk a már szokásosnak mondható helyünket (tavaly is ugyan oda feküdtünk). Ilyenkorra eljutok egy szintre lelkileg és már nem izgulok. Szerencsém volt, mert sorban az ötödik kategória volt az enyém, nem kellett sokat várnom. Most is először fürdőruci, majd gyaki. Most sokkal jobban sikerült, mint előző nap, ezt tisztán éreztem. Volt elég időm bemelegíteni, élveztem, nem izgultam és a közönségnek is nagyon tetszett a bemutatóm.
Felhívtak a színpadra eredményhirdetésre. Mindenkit szebbnek vagy izmosabbnak láttam magamnál. Elkezdték kihirdetni a helyezéseket. Ötödik helyezett nem én, negyedik nem én, harmadik nem én. Teljesen ledöbbentem. Második helyezett lettem! El sem hiszem!!!!!! Én? De jó! Nagyon boldog voltam!
Ezek után már nem számított semmi, ittam, ettem és persze hebrencskedtem. A nagy öröm közepette sikerült úgy odacsukni a bal kisujjamat egy ajtóval, hogy kiszakadt a körmöm teljesen. Körülbelül 2 mm maradt. Mondanom se kell, hogy fájt.
Megvártuk míg mindenki végez, majd visszamentünk a szállodába, ahol este kilenckor kezdődött a bankett. Jól bepizzáztam! Imádom.
Hétfőn végre kiélvezhettem a szálloda svédasztalos reggelijét. Alig vártam!
Pakolás, bevásárlás az útra, irány haza. Éjfélre sikeresen megérkeztünk.
Így zajlott le a szezon utolsó, egyben legnagyobb versenye.
Mire hazaértünk elkapott a nátha, fáj a fejem, torkom, köhögök és mehettem a sebészetre is. De tudjátok mit? Nem érdekel! Szuper volt! Megérte!
Ági
