Hétvégén Horvátországban jártam egy csodálatos kiránduláson a Plitvicei-tavaknál.
Egy napos, buszos utazáson voltunk, ami egyrészt olcsó, másrészt jó fárasztó, de én bírom az ilyen kiruccanásokat.
Pénteken éjfélkor indult a buszunk. Előtte itthon egy-két órácskát szundítottam, de nem sokat. Mindig izgulok, várom hogy menjünk már és nem tudok aludni, pedig tudtam, hogy a buszon még annyira sem fog menni. Az út két megállással együtt nyolc órát vett igénybe, így reggel nyolcra értünk a nemzeti park bejáratához. Az idegenvezetőnk már a megérkezés előtt a buszon ellátott minket információkkal, érdekességekkel, így sok mindent megtudtunk a helyről. Megkaptuk a belépőjegyeket, majd délután ötig szabad program volt. Ezt nagyon jónak találom, hiszen eltérő korú, fizikai állapotú emberek utaztak együtt, nem egyforma igényekkel és teljesítő képességgel. A park hatalmas területen fekszik, hajó és buszjárat is közlekedik benne. Több túraútvonal is van, mindenki saját maga oszthatja be az idejét. Mi természetesen a leghosszabb utat választottuk. Ez ígérte a legnagyobb kihívást. Hajóra és buszra eszembe sem jutott felülni. A jegy hátoldalán volt egy kis térkép, így könnyű volt tájékozódni, bár olyan jól ki van táblázva minden, hogy lehetetlen eltévedni. A tavakat százkilencven-kétszáz vízesés köti össze. A víz színe a kékek és zöldek minden árnyalatában játszik és olyan tiszta, hogy elképesztő! Rengeteg halacskát láttunk. A közlekedést fából kiépített utak segítik, így könnyen át lehet kelni a tavakon, közelről lehet nézni a vízeséseket. Vannak pihenőhelyek éttermekkel, asztalokkal, ha elfárad az ember le lehet csüccsenni enni, inni. Nem vagyok nagy sörös, de akárhol járok (és nincs még versenydiéta) megkóstolom a helyi főzésű sört. Ez most sem maradt el, ittam igazi horvát sört (bár nekem túl keserű volt). Nem tudom mekkora szintkülönbséggel, de összesen húsz-huszonöt kilométer gyalogoltunk. Felért egy jó kis edzéssel. Olyan hegymenetek voltak benne, hogy már ott éreztem, másnapra izomlázam lesz. Így is lett.
Délután négy óra körül végeztünk, volt még egy óránk az indulásig. Kiválasztottunk egy jó kis hangulatos éttermet és pihentünk. Élveztük a jó időt, a levegőt. Nagyon jó volt!
Sajnos a visszaút sem volt rövidebb, így éjjel egy órára értünk vissza. Hulla fáradtan, de boldogan dőltem ágyba.
Nagyon sok szépet hallottam már erről a területről, de a valóság minden elképzelésemet felül múlta. Ajánlom mindeninek, megéri elmenni ide.
Idén ezek az egy napos kirándulások teszik ki a nyaralást, de nem bánom. Így voltunk már Olaszországban, Lengyelországban, most Horvátországban és megyünk még augusztus elején Szlovákiába a Magas-Tátrába is. Ha összedom a napokat elmondhatom, hogy nyaraltam.
A versenydiéta mától elkezdődött, kezdem a felkészülést az őszi szezonra, de azért várnak még rám remek programok a nyáron. Ez idő alatt is meg lehet oldani mindent, meg is szoktam (ezt már tavaly is olvashattátok). A barátokat, a családot ilyenkor sem kell elhanyagolni, ezen felül nekem is van igényem egy kis kikapcsolódásra ilyenkor is.
A héten is vár rám egy remek program. Apa-lánya nap lesz, de többet nem árulok el.
Ági
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése