Avagy segítség! Egyedül nem megy!
Az egész előzménye, hogy borzalmas volt az elmúlt hetem. Nagyon mozgalmas volt, egész nap dolgoztam, jöttem-mentem, nem volt időm a párommal kibeszélni magam, nem volt időnk egymásra. Lelkileg és fizikailag is kimerültem, fáradt, levert voltam, úgy éreztem magam már reggel, mint akin átment az úthenger.
Eljött a szombat reggel, órára keltem, mert mennem kellett edzeni. A sírás szélén álltam. Úgy éreztem otthon akarok lenni a vackomban, nem bírom a saját karom sem megemelni, nemhogy súlyokat! A nyavalygás viszont nem megengedett, edzeni KELL, hiszen jó akarok lenni, nem lehet lazsálni.
Ilyenkor kell a segítség, a löket ami kilendít az apátiából. Ezt nekem a párom adja meg. Tudja, hogy mennem kell, meg se próbál lebeszélni, visszatartani. Viccelődik velem, kedveskedik, szeretget. Azt ismételgette nekem: "hero vagy, hős vagy, hero vagy, hős vagy". Nagyon jól esett. Elindultam a terem felé, mire odaértem sokkal jobban éreztem magam. Bedugtam az mp3 lejátszót a fülembe és fergetegeset edzettem. Még több gyakorlatot is csináltam, mint azt előre terveztem. Beindultam, mint a kis nyuszi, pedig az én mumusom, a farizom volt soron. Mire végeztem a kardióval is már mosolyogtam, úgy baktattam haza, jókedvűen.
Boldog voltam, hogy sikerült, ezt is legyőztem.
Ezt követően rengeteg dolgom volt, megint csak rohangáltam, majd házimunka és főzés délután ötig, de muszáj volt megcsinálnom mindent egy napon, mert vasárnap családi program volt.
Nem sok kedvvel indultam neki, fáradságom a köbön és megyek nagy ebédre dobozokkal. A család kicsit nehezen érti meg a diéta lényegét és bár szeretetből teszik, de tukmálnak. Kislányom csak ezt edd meg, szedd le a panírt és úgy edd meg, csak a levest edd meg, biztos nem gondoltad meg magad, nézd meg milyen jól néz ki ez a süti és még sorolhatnám. A sírás szélén álltam megint. Épp elég nehéz ez nekem e nélkül is. Terjengenek a finom illatok, eszik előttem a tiramisut, én meg próbálok hős lenni. Előttem a dobozom a szánalmas uborkával és csirkemellel. Nagyon nehéz, próbáltam mosolyogni, de a sok köszönöm nem kérek, nem lehet, bocsánattól már kezdtem kiakadni. Magamat is elég nehéz legyőzni, nemhogy még másokkal küzdeni!
Ekkor lépett megint színre a Kedvesem. Nagyon határozottan helyretette a családot. Elmondta nekik, hogy valamit vagy csinálok jól, vagy ne csináljam sehogy, legyenek szívesek békén hagyni, megérteni.
Nagyon hálás voltam és vagyok Neki! Nélküle nem tudnám végigcsinálni ezt az egészet. A segítsége, támogatása, bátorítása nekem a minden. Segít, ha mélyponton vagyok, ha úgy érzem nem bírom, elvisel mikor nyűgös vagyok és tartja a vállát, ha sírni akarok.
Köszönöm szépen ez úton is.
Ági
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése